Olvasónapló

Szegény Mary Poppinst utolérte a vég, azaz pontosabban szólva az érdektelenség. Persze ez nem csak úgy jött, ebben komoly szerepe volt a nyárnak és a nyaralásoknak is, keveset voltunk otthon együtt.

Azonban akkor sem gyakoroltak rám nyomást ezzel a könyvvel kapcsolatosan a hallgatók, amikor lehetőség lett volna olvasni. Talán egyszerűn nem volt érdekes.

Nem is igazán amlékszem arra a néhány történetre, amit elolvastunk…

Szóval oda akarok kilyukadni, hogy félbemaradt…

Ciao Mary! Most aztán nézhetsz rám morcosan!

Fülszöveg:

Vajon mi minden történik ebben az új kötetben Mary Poppinsszal, a Banks gyerekekkel és a többi régi, kedves ismerőssel a Cseresznyefa utca 17-ben meg a parkban? Mary mérges-morgós-zsörtölődős természetével bearanyozza valamennyiük életét. Ezek a történetek szakasztott olyan csudálatosak és elbűvölőek, mint mindaz, amit ez az immár világhírű „dadatündér” az előző kötetekben véghezvitt. A hattyúvá vált libák, a megelevenedett porcelánszobrok, a szerencsés szerda eseményei, a mesekönyvből kilépő gyerekek, a parkbéli Park és az önálló életre kelt árnyékok – megannyi feledhetetlen kaland.