Olvasónapló

A fiam nyolcadikos évzáróján az osztálytanító minden gyereknek egy könyvet adott, ami általában jól lefedte a gyerek érdeklődését. Kaptak a gyerekek erotikus, sport és divat ténájú könyveket egyaránt – ezeket a tanító könyvtárak kiárusításain szerezte.

Nekünk ez a könyv jutott, amire persze Alex nem vetette rá magát – és belátható időn belül nem is fogja – így nem akadályozott engem abban, hogy én azonnal elolvassam. Mert engem azonnal megfogott a fülszöveg.

A történet kibontakozására nem kellett sokat várni, azza indult a könyv, hogy késésben vannak a szigetre induló vonathoz. Így egykettőre eljutottunk oda, hogy Reine otthon van az üres lakásban, tervezgeti a nyarat, amely során még meg sem fogalmazott kérdésekre keresi a választ.

A kezdetektől fogva pontosan építi az álcáját, anyukájának rendszeresen leveleket ír, amelyben a gyermekek szigetén megesett kalandjait meséli.

Elég hamar rájön, hogyha túl akarja élni a nyarat, akkor munkát kell keresnie. Már-már könyvbe illő szerencsével talál is egyet: halotti koszorúkra fest szövegeket nyugdíjas nénik között.

Közben felbukkan anyjának a volt pasija, akit aztán igen nehéz megvezetni és lerázni, elveszíti a lakáskulcsát, így egy ideig az erkélyen át mászik be a lakásba, majd amikor már ez sem megy, akor leköltözik a pincébe.

Nem szeretnék minden adut kiadni a könyvről, mert még ezeken túl is vannak fordulatok: fogunk bicózni az autópályán, rockorekkel randalírozni, pucér nő testét befesteni, “villamosszékben” ülni – és még mindig nem írtam le mindent!

Nagyon jó a nézőpont, a világot még kevésbé értő és éppen emiatt sokszor megmosolyogtató következtetésekre jutó gyerek: pl. azt tervezi, hogy a tolószékes nyugdíjas nénit megöli majd, és ennek biztosan a nyugdíjas néni is örülni fog – mert hát biztosan nem akar úgy élni, hogy mindenhová csak tologatják őt – csak kérni nem meri a többiektől.

Mindenképpen olvasandó, van benne egy kis Adrian Mole, Robinson Crusoe meg svéd húsgolyó.

Fülszöveg:

Reine Larsson tizenegy éves stockholmi kisfiú elhatározza, hogy a nyári szünidőt nem az iskolai táborban a Gyermekek Szigetén tölti anyja kívánságának megfelelően, hanem szabadon és függetlenül, saját elképzelése szerint, elmélkedve Istenről és halálról, s az élet egyéb nagy kérdéseiről. Esze ágában sincs tehát felülni a Gyermekek Szigete felé tartó vonatra, inkább beveszi magát Stockholm sűrűjébe, a büfékbe, a parkokba, a könyvtárakba, az utca forgatagába, ahol kalandokkal teli két hónapot tölt el. Először is azonban meg kell keresnie a mindennapi betevő hamburgerére a pénzt, így munkát vállal egy idősebb hölgynél, aki néhány társával együtt koszorúszalag-feliratokat készít. Reine ezután egy vándorszínésztársulathoz csapódik, majd rockerekkel hozza össze a sors, végül fiatalkorú bűnözők közé keveredik, de innen sikerül meglépnie.
P. C. Jersild, a kitűnő svéd író szórakoztatóan, néha komikusan, néha szomorúan jegyzi le Reine kalandjait, s közben ijesztően pontos, szociografikus felmérést is végez a felnőttek társadalmában. Reine egyetlen kivétellel csak önző, közömbös felnőttekkel találkozik, akik még csak kísérletet sem tesznek rá, hogy megértsék a magára utalt, egyedül kószáló, jó szóra vágyó gyermeket. A kisfiú azonban töretlen jókedvvel, kipusztíthatatlan optimizmussal téblábol közöttük, és szilárdan elhatározza, hogy ő másmilyen lesz, ha felnő.