Karafiáth Orsolya: A Maffia-klub
Valaki valahol azt állította, hogy ez egy izgalmasan felépített nyomozós köny. Hát…
Van 12 barátnő, akik közé bekeveredett egy Lajos. A 12 nő szinte mindegyikének volt szerelmi dolga ezzel a Lajossal. Volt, aki csak szerette volna úgy szeretni, de a többség el is jutott vele vízszintesbe.
Gyanítom, hogy mindezek az események a korábbi, Café-X című könyvben történtek, vagy legalábbis ott kezdődtek.
Ebben a könyvben Lajos már csak az emlékek formájában kerül képbe. Emlékei pedig mind a 12 szereplőnek vannak. A társaság igen grafomán lehetett, mert a legtöbb ember írásban rögzítette ezeket az emlékeket naplók, könyvek, levelek, emailek novellák formájában. Azonban nem elég, hogy rögzítették, de meg is őrizték őket.
Ez azért fontos, mert felmerült a gyanú, hogy a Lajos már nem él és valaki a 12 tyúkból tette el láb alól. És a sok szerelem miatt mindenkinek lehet rá oka.
Az önjelölt detektív minden szereplőnek szentel egy fejezetet, összegzi amit megtudott, felállítja az elméletet, majd minden másképpen alakul, de egyáltalán nem izgalmasan. A vége nagyon béna. Valami ilyesmi:
-Szerintem ő a gyilkos.
-Nem, én vagyok.
-Ja, akkor jó.
Szerintem túl sok volt a 12 szál, nagyon nehezen kapcsolódtak össze és lett belőle kerek történet. Vagy talán nem is lett. Legalábbis nálam nem. Talán Watsonnál.
Még szerencse, hogy csak antikváriumi árat fizettem érte. Nem kell valakinek?
Fülszöveg:
Lajos eltűnt. Hiába küld úti beszámolókat Prágából, Isztambulból vagy Indiából, a leveleket mintha nem ő írná, a hangja hamisan cseng, a stílus nem rá vall. Valaki szerepet játszik, és a bolondját járatja velük. Valaki lajosabb akar lenni Lajosnál…
Ágota – a nagy elődöt, Agatha Christie-t megidézve – próbál a rejtélyes gyilkos (gyilkosok?) nyomára bukkanni. Felkeresi barátnőit, regényrészletek, e-mailek, levelek és naplóbejegyzések sorát olvassa el, amikből kiderül, az egykor ártatlannak hitt barátságok mögött szerelemféltés, árulás, irigység, bosszú (és ami bűnt ismer még a női szív) munkálkodott, és mindez egy férfi miatt…
A Maffia-Klub lírai vallomások sora, tizenkét nő monológja, akik egykor főiskolai barátnőkként, sőt elválaszthatatlan “maffiázókként”, a Café X félvilági díváiként habzsolták az életet, és akik évek múltán – félresikerült, elszalasztott, beteljesült és romba dőlt szerelmekkel a szívükben – újra összejönnek, hogy megfejtsék annak a férfinak a titkát, akihez mindannyiuknak köze volt; az imádott, gyűlölt, vágyott és halálra ítélt Lajos eltűnésének rejtélyét.

2009 március 23 09:25
Éljensokáig.
2009 március 23 22:29
Köszi, az a cél.
2009 június 18 15:10
ízlésed az tuti nincs… meg irodalmi előműveltséged sem
gondolom, nem sikerült felismerni a rengeteg transztextualitást, szimbólumhálózatot és az meg különösen vicces, hogy az események fonalát sem tudtad felvenni… maradj talán inkább A neveletlen hercegnő naplóinál 1-10-ig, az biztos nem haladja meg a képességeidet
2009 június 18 15:22
Ez a szép az emberekben, hogy ennyifélék.
Van akinek bejön a piros szín, mások inkább a kéket kedvelik, megint mások pedig a zöldet.
És van, hogy akik a sárgát kedvelik, azok bolondnak nézik az összes többit
Megvan a transztextualitás?
2010 április 28 03:32
nagyon ciki, de ezt a kritikat szorol szora olvastam egy holgy olvasoblogjan… ki lop kitol?:)
2010 április 28 10:14
Ha az olvasonaplo.blog.hu -volt, akkor az a korábbi hazám. De Hölgy ott sem voltam