Olvasónapló

Ebben a könyvében a szerző Három ember egy csónakban című, világhírű regénye hőseinek újabb kalandjait meséli el. A hősök egy kicsit közben megöregedtek, családot alapítottak, s most szabadságra készülődnek – Németországba. De nemcsak a hősök, azok fölött a megfigyelések fölött is eljárt kissé az idő, melyeket utazásuk során tettek. Viszont Jerome K. Jerome regényeiben úgysem a környezet leírásán van a hangsúly, hanem azokon a bájos, hihetetlen és roppant mulatságos kalandokon, melyeken hősei keresztülmennek. Ezek a kalandok pedig soha nem öregednek meg.

A várakozást megunva keresgélni kezdtem és a Guttenberg project oldalain meg is találtam. Persze csak angolul és digitálisan, de sebaj. A kényelmetlenséget majd az élvezet ellensúlyozza.

Minden adott volt, hogy a jól bevált recept ismét működjön: ugyanaz a három szereplő, ismét egy kalandtúra, magabiztos ötletek… Sajnos azonban nem jött össze. Sokat törtem a fejem, hogy miért nem tetszik annyira, mit az előző és a következőre jutottam: ebben a könyvben a az önirónia átbillen gúnyba és szegény németeket szapulja szinte az elejétől a végéig. Sajnos ez már túl sok.

Persze vannak jó pillanataik, még a gúny is úgy sül el néha, ahogyan a szerző szerette volna (Pl. a németeknél nincs szükség hóhérra, mert a halálraítéltek fognak egy kötelet és magukat akasztják fel. Mert ők annyira törvénytisztelők.) De ez kevés.

Sajnos.