Olvasónapló

Furcsamód az előzőleg félbemaradt Granasztói könyvből pont a Búcsú rész maradt le, erre itt gy másik, ami szintén A búcsú…

Antikváriumból rendeltem, a Modern Könyvtár sorozatból szemezgeteve (még mindig csak az A betűsök között lapozgatok – ha valaki esetleg figyelte az előző két hasonló könyvet is.

Arról kellene szólnia, hogy egy házaspárból a férfi minden reggel vissza kell térjen a hajóra, mert nem tudni kikor fognak kifutni. A sorakozó után kiderül hogy nem és akkor visszatérhet a partra.

Érdekesnek találtam ezt a szituációt és megvettem a könyvet, de nagy csalódás volt.

Nem kellett hozzá 3 (igen, három) nap és bekattant a pasi. Szóval valami nem volt rendben ezzel az egésszel. Ha 3 napot nem bír ki, akkor nem is érdemel egy könyvet.

Időnként elkalandozott emlékszálakon a múltba, de ezek nem igazán építették a történetet, csak az oldalakat foglalták. Lehet, hogy ettől kattant be az ürge.

Volt egy barátja is, aki pont annyira lakott otthonról, hogy az egy napos eltávozásokon otthon a peronon lassító vonatról dobhatott volna egy puszit a csajának, majd fordulhatott is volna vissza… Ő is bekattant 2 (kettő) nap után: vízbe ugrott majd 2 nap múlva újra megjelent a sorakozón.

Lényeg, hogy a főhős három nap után nem ment többé haza. Mondhatom, hogy szerencsére.

Csak azért nem hagytam félbe, mert rajtam egy ilyen vékony és kicsi könyv ne fogjon már ki!

Fülszöveg:

Ivo Michiels A búcsú című regényét 1957-ben írta, s a koreai háború idején játszódik Antwerpenben és az antwerpeni kikötőben. A regény hőse, Pierre Wesselmans hazaérkezik a Gambetta nevű hajóval, amely a kikötő egyik félreeső dokkjában áll. A kapitány kiadja az utasítást a fedélzeten felsorakozott legénységnek, hogy másnap délelőtt tízórakor jelentkezniök kell, s akkor megtudják, hogy kihajóznak-e valami titkos megbízatással vagy sem. S ez így meg napokig, a legénység nem tudja, végleg búcsút vegyen-e a családjától vagy sem. Pierre és felesége ezt a bizonytalanságot érzi az egyetlen bizonyosságnak, a várakozás, a visszavárás és az elszakadás bizonyosságának. Az asszony nem tudja, hogy a férje egy-két órán belül visszatér-e, vagy csak hónapok múlva, nem tudja, várjon-e rá, s ha vár, meddig várjon, s hogy egyáltalán visszatér-e majd Pierre, aki, mint afféle tengerész, idegenül bolyong a világban, s tulajdonképpen sehol sincs otthon.