Olvasónapló

Ezt egy másik gyerek kapta az itt említett évzárón, érdekesnek gondoltam és én is megszereztem az antiváriumból.

Nagyjából az volt benne, amit vártam. Számomra kevesebb újdonságot mondott, mint azt egy 1980-as évekbeli olvasónak, akik számára Amerika egy távoli világ volt. Talán még Dallas sem volt akkor a TVben.

Azóta sokkal közelebb került hozzánk könyveken, utazásokon, de leginkább a televízión keresztül.

A történetben a 13 éves fiú családjával kiköltözik Amerikába (aza az Egyesült Államokba). Próbál beilleszkedni az ottani életbe, ismerkedik a szokásokkal – azonban nagyon más az élet.

Az amerikaiakról ma élő sztereotípiák már ebben a könyvben is megtalálhatóak: hamburgert esznek, ráadásul sokat. Tévéznek, ráadásul sokat, pedig minden 5 percben reklámmal szakítják meg a TV műsort. Moziba inkább enni járnak. Az oktatási színvonal alacsony. A rendetlen viselkedést nem tűrik (és itt nem bűncselekményekről van szó), mindennek megvan a maga büntetése. A rendőröknek igen nagy tekintélyük van. Ezekhez mind van egy-egy történet is és ettől lesz érdekes a könyv.

Az iskolások életébe is beleshetünk egy kicsit, megismerjük a diákcsínyeket, partykat, éjszakai kalandokat.

A végén utazgatunk is egy kicsit Amerikában (Hawaii, Mexikó).

Pár órás olvasmány. Talán azért tetszett, mert itt-ott megadta azt az érzést, hogy “jé ez tényleg így van, tanúsíthatom”.

Fülszöveg (rövid és túlzó, “oltári balhé”, haha):

Egy belevaló 13 éves srác mesél viszontagságairól. Csupa oltári balhé Floridától Mexikóig, valamint az iskolában és más cikis helyeken…