Olvasónapló

Különösebben nem olvastam bele a tartalmába a megrendelés előtt, de azt vártam, hogy egy pofozkodós férjről és talán egy válásról.

Unalmas könyvnek indult, azonban a végén egy érdekes krimi lett belőle. Azonban ennyi, nem tudnék hosszasan írni róla, így maradjon a fülszöveg.

Fülszöveg:

Anthony Burgers ma az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb író Angliában. Mióta 1958-ban, negyvenegy éves korában az orvosok agytumort állapítottak meg nála, és lemondtak az életéről, és a hátralevőnek tartott idejében egy év alatt megírt öt regényt, ha nem is ennyire szédületes tempóban, de szüntelenül írja könyveit, tanulmányait, újságcikkeit, forgatókönyveit, és korábbi fő becsvágyához a zeneszerzéshez sem lett hűtlen.
Az Egy tenyér ha csattan is stílusbravúr: tökéletes beleéléssel jeleníti meg az étel- és eszmekonzerveken élő mai kisember tévéreklámok és képes magazinok sugalmazta gondolatvilágát és szófűzését. Ez azonban csak eszköz: látószög, amelyből nézve a banális szereplők banális története keserű és alapos, mindamellett pokolian mulatságos szatírává kerekedik. Janet Shirley ugyanis egy olyan történetet beszél el, amelyből jószerivel egy kukkot sem ért meg, a történet főhőse, a férje pedig éppen őbenne véli megtalálni egyetlen szövetségesét ahhoz a tragikomikusan aránytévesztő harchoz, amelyet az egész züllött és lezüllesztő világ ellen indít.