Olvasónapló

Hőse, Stas, példaképe lehet minden fiatal fiúnak. Jól tanul, jól sportol, figyelő szemmel jár-kel a világban, ismeri és szereti a természetet, lovagias bátorsággal vigyáz védencére, Nelre. A két gyerek viszontagságai bővelkednek izgalmas fordulatokban, s miközben sorsukért aggódunk, kitárul előttünk a csodás afrikai táj, és megismerkedhetünk a fekete földrész bennszülötteinek életével. A Sivatagon és vadonban az ifjúsági irodalom örökbecsű nagy értékei között foglal helyet.

(kép és szöveg antikvarium.hu)

Fiamnak írták fel kötelező olvasmányként erre az évre sok más könyv között – ő azonban nem ezt választotta. Mivel még nem ismertem és az antikváriumban is megvolt ezért megrendeltem.

Azt hiszem ha a kislányt,  Nelt nem kezelte volna annyira kitüntetett figyelemmel a nagyfiú Stas, akkor egészen jó könyv lett volna. De néha egészen idegesítő volt a Nel körüli állandó enyelgés. Kezecskéje, fejecskéje, arcocskája… Ha nem lett volna egy 20 órás repülőút a mérleg másik serpenyőjében, azt hiszem nem olvastam volna végig.

A történet egyébként egészen jó, két gyereket elrabolnak túszcsere céljából, azonban ők megszöknek és igyekeznek visszajutni. A végét csak azért sem írom le.

Én mindig szerettem az olyan könyveket, ahol valami alkotás van a folyamatban, amibe bele tudom élni magam, hogy esetleg én hogyan oldottam volna meg azt a kihívást – nagy kedvencem volt Robinson, aki egész farmot épített magának.

Azért érződik már a közel száz év a könyvön, értékítélete furcsa lehet egy mai gyerek számára. Valószínűleg nem véletlenül került fel az olvasmányoslistára.