Olvasónapló

Sikerekben gazdag pályája csúcsán Remarque megírta a második világháború körképét éppúgy, mint korábban az első világháborúét, a Nyugaton a helyzet változatlan-ban. A Szerelem és halál órája egy fiatal német katonáról szól, aki háromhetes szabadságra visszatérhet az összeomlóban lévő keleti front poklából. A hátországban azonban még szörnyűbb pokol, még iszonyatosabb élmények várnak rá, az emberek és a tárgyak fizikai pusztulásának látványa és az életben maradt lakosság lassú morális leépülsének légköre. A félelemmel és rettegéssel együtt növekszik a fasiszta terror nyomása, s a szabadságos katona hiába próbál a szerelembe menekülni, a félelem a boldogságát is megmérgezi. S ahogy Németország összeomlását látja, úgy ébred fel benne a lelkiismeret és a felelősségérzet is, hiszen ő maga is részese volt az egész világ haragját és megvetését kihívó gazságnak. Ernst Graeber szerelmének és halálának tragikus története színes, izgalmas, lebilincselő olvasmány, de ennél több is: komor mementó az újabb nemzedékeknek.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Hősünk a háború borzalmai között arról álmodozik a fronton, hogy hazatér egy rövid szabadságra, kipiheni a fáradalmakat és feltöltődik a továbbiakra. Persze ez így túl szép lenne.

Hazaindulás előtt parancsba kapják, hogy a frontról, visszavonulásról és a veszteségekről senki sem beszélhet otthon. Mindenkit megmosnak szagos szappannal, kapnak egy batyura való ajándékot és mehetnek. A várakozásokkal teli hazaút során furcsa dolgok történnek (“-Aki Kölnbe menne válasszon másik várost, mert oda most nem lehet.” “-Miért?” “-Mert ez a parancs.”) Hősünk örül, hogy nem Kölnbe megy.

Hazatérve szülei házának csak a romjait találja. Hivatalos információja senkinek sincs róluk, így egyedül kezd keresésükbe. Eközben érlelődik meg benne a már a fronton felmerült gondolat, hogy ennek a háborúnak nincs értelme, ez már egy elveszett háború, azonban ezt a vezetők sosem fogják elismerni és emiatt rengeteg embernek kell még meghalnia. Valójában erről a gondolatról szól ez a könyv.

A gondolat érlelődése közben azonban sok kalandon kell átesni. Találkozunk a kor tipikus szereplőivel:

• a hátországi bombázásokért a puhány frontvonalbeli katonákat hibáztató lakóval
• a tejben-vajban fürdő párttag – régi iskolatárssal
• bujdosó zsidóval
• besúgó lakótárssal
• jólelkű oberstrumbahnführerrel (talán nem annyira tipikus…)
• régi – sérült – katonatársakkal
• kicsinyeskedő – hátországbeli – őrmesterrel

És még sok színes emberrel, akik mind hozzáadnak valamit a történethez – ami a sok kalandozás után egy szerelmi történet lesz. Házassággal. De többet nem mondhatok.